A fajta bemutatását idézem Horst Schmidt: Törpe Dísztyúkok című, a Gazda Kiadó gondozásában 2005-ben megjelent könyvéből:

 

"Ez a faj nem a nagytestű cochin törpésített változata, hanem eredeti törpe, melyet kezdetben pekingi bantamnak neveztek. Az első pár 1860-ban érkezett Londonba Kínából. Távol-keleti hazájukban állítólag kizárólag a császár nyári palotájában tartották őket. A sárga pekingi bantam ősi törzsét prédának vitték az angol királynőnek a britt szigetekre. Mivel a kínai anyaföldről a taiping-szekta felkelése és az ópium-háború következményei után megtiltották a további importot, Angliában egy ?bőrszínű törpetyúkkal keresztezték.

 

 

 

Másodszorra az angol W. F. Entwisle-nak sikerült 1984-ben bantamot behoznia Kínából. Két évvel később a drezdai M. Liebsch importált egy sárga tenyészpárt rendkívül magas összegért, 1200 aranypénzzért. Ezek még csak nem is fajtatiszta kínai tyúkok voltak, hanem keresztezettek, melyek közül a kakas rövid időn belül el is pusztult. A hallegröllwitzi A. Beckkel együtt azonban mégis sikerült a törpe cochint elérhetővé tenni a német tenyésztők számára.

 

 

 

1910 után, a második világháború kezdetén a "toll-labdák", ahogyan akkoriban hívták őket, erősen elterjedtek. Az újrakezdés után 1956-ban a 37. Német Nemzeti Kiállításon, Kölnben már ismét 99 állatot mutattak be.

 

A gazdag tollazat és a mély állás miatt ez a fajta terjedelmesnek hat. A tojó azonban átlagosan csak 750 g-os, a kakas 850 g-os. A "toll-labda" elnevezés igen találó az összmegjelenésre; a szokatlan pehelytoll-gazdagság döntő a tollszerkezet szempontjából. A tollak kétharmada puha, széles pehelytollból áll, csak az elülső harmada kemény. A telt comb- és lábujjtollazat kiemeli a mindenhol lekerekített képet.

 

A típusos állatok törzse telt és széles mellük mély, állásuk széles, testük előre hajlik. A dús nyaktollazat a hátra esik, a test hátulsó része az úgynevezett far, melyhez széles hát- és nyeregtájék és jól lekerekített hátulsó vég tartozik.

 

A hosszú testforma, a kevés tollazat és a fejletlen, túl keskeny vagy lapos far éppen úgy értéktelenné teszi, mint a túl magas állás és a hosszú kakasfarok.

 

 

 

 

A fej viszonylag kicsi, taraja egyszerű, álló fűrésztaraj, melynek lemeze szabad, de enyhén követi a tarkót. A kissé kidomborodó szemöldökívek a narancssárga-pirosasbarna szemek felett, piros toroklebenyek és a füllebenyek egyszerűek, nem rendkívüliek. A tojó a nagyon telt nyeregpárna és a széles, emelkedő far, a még mélyebb, előre hajló állás miatt még "tollabdaszerűbb" mint a kakas.

 

 

 

 

Fehér, fekete, fekete-fehér tarka, sárga, kék, gyöngyszürke, karvalyszínű, sárga-fehér karvalyszínű, fogolyszínű, sötét-ezüstnyakú, barna sávozott, nyírfaszínű, búzaszínű és ezüst-búzaszínű. A törpe cochin nem utolsó sorba a színváltozatok széles palettája miatt olyan kedvelt és eltejedt. Értékeléskor különösen figyelnek a feketéknél a kifejezett zöld fényre, a fehéreknél a tiszta fehér, sárga árnyalattól mentes tollakra, a sárgáknál a szép színes alsó tollazatra és a sárga tollgerincre. A kékek heterozigóták; a kék színük gyakran foltos és fehér is látható benne. A karvalyszínűeknél a kakasnak és a tojónak eltérő a mintája: a kakasok mindig világosabbak a tojónál. A fogolyszínű kakasok melle és combja fekete, nem mintás, nyakuk mintájában kifejezett a tollszárcsík és látványos a szárnyháromszögük, a tojók válltollazatának minta nélkülinek kell lennie, de nyakmintájuk kifejezett. A barna sávozottaknál a telt, egyenletes aranybarna szín és a látványos patkó alakú rajzolat a lényeg. Viszonylag ritkák a sárga karvalyszínűek, a nyírfaszínűek és a gyöngyszürkék.

 

A törpe cochin a kényelmes, nyugodt fajtát testesíti meg, szeretetreméltó, szelíd lényével. Tartási feltételeihez tartozik azonban a gondozott homoktalaj vagy a puha gyep. Ennél a fajtánál egyértelműen a látványossága és nem a gazdaságossága áll előtérben."

Oldalmenü
Naptár
Diavetítő